Álldogálok a tó partján szomorúfűz mellett

Álldogálok a tó partján szomorúfüc mellett,
Nekem való hely, engemet ily bús szomszédság illet.
Nézem lecsüggött ágait szomorúfücfánok,
Mintha csüggedt lelkem szárnyai volnának.
Nézem lecsüggött ágait szomorúfücfánok,
Mintha csüggedt lelkem szárnyai volnának.

jElszállott már a madár, hervadt őszi tájro,
Ej, ha én is kiszállhatnék búmnak országából!
Nem szállhatok, mert búm oly nagy, oly nagy, mint szerelmem,
De szerelmem, és szerelmem ó, az véghetetlen!

Széles víz a Tisza vize, keskeny palló rajta,
Ne menj rá, édesem, mer leesel róla!
Nem esem, nem esem a Tisza vizébe,
Inkább esném véled, rózsám szerelembe!
Nem esem, nem esem a Tisza vizébe,
Inkább esném véled, rózsám szerelembe!