Kallós Archívum 23. Észak-mezőségi magyar népzene. Szék (3)

— Leírás —

Gyűjtötte:
Kallós Zoltán (1968, 1971, 1972)
Kallós Zoltán, Martin György, Sztanó Pál (1969)
Kallós Zoltán, Éri Péter, Sebő Ferenc (1971)

Szerkesztő munkatársai: Balázs-B. Gyöngyi, Németh István, Vakler Anna
Technikai rekonstrukció: Németh István

Idézet a kísérőfüzetből:

Szék a középkori Erdély gazdasági életében fontos szerepet játszott sóbányái miatt, melyekben a XVIII. századig folyt a bányászat. A települést III. Endre 1291-ben királyvárosi rangra emelte, majd Mátyás 1471-ben, Kolozsvár, Buda és Esztergom mellett megerősítette királyvárosi jogaiban. Az egykori városból utóbb nagyközség lett, de városias jellegét a mai napig megőrizte.
Mezőség népművészetére az 1940-es években kezdett felfigyelni a közvélemény. Palotai Gertrud széki varrottasokkal foglalkozó tanulmánya jelentős kiindulópontnak számít, hiszen Kodály Zoltán figyelmét is ráirányította az eddig „holttengernek” tartott, román többségű vidék népi kultúrájára. Kodály ösztönzésére Lajtha László Széken, majd Szépkenyerűszentmártonban végzett jelentős népzenei népdalgyűjtést, s ezzel megalapozta azt az intenzív és széleskörű néprajzi gyűjtőmunkát, mely a folklór jelenségekre és az anyagi kultúrára egyaránt irányult és irányul napjainkban is.
1941-ben a készített hangfelvételek eredményeként addig egyedülálló népzenei gyűjtemény jött létre. Martin György így foglalta össze a Szék megismerésében kialakult helyzetet: „nincs a magyar népterületen, sőt a Kárpát-medencében sem egyetlen olyan település, amelynek tánc és zenehagyománya ilyen mértékben öszszegyűjtve állana a tudományos kutatás rendelkezésére”.
Amikor Lajtha László 1940-ben Széken járt, az akkor 64 éves id. Szabó Varga Györgytől hat dallamot örökített meg. Ifjabb Szabó Varga György (1906-1986) énekéről később, az 1960-as, 70-es évek fordulóján készültek magnetofon felvételek Kallós Zoltán és Martin György jóvoltából. Alakja a Gulyás testvérek Balladák filmjében is feltünik, és szereplését nemcsak szép hangja, hanem közvetlen, vonzó egyénisége is emlékezetessé teszi.
Előadásmódja apjáéra emlékeztet — sajátos előadási stílusa, hangvétele, magas hangszíne — akitől sok dalt tanult, azonban tudatosan törekedett dalismeretének bővítésére. A tanult dalokon azután kedvére változtatott „Folytattam én a kótákat jobban, mint ahogyan voltak” - mondta a Balladák filmjében. „Egy-egy [ember] csak azon a kótán tudja, én meg melyiken találom, melyiken sikerül” - vagyis kedve szerint, szabadon illesztette egymáshoz a dallamokat és a szövegeket.
Szabó Varga György énektudását környezete megbecsülete, elismerte. Ez a megbecsülés, elismerés a Ceausescu-rendszerben veszélyes dolog volt, mert magára vonta a rendőrség figyelmét. Mivel a fiatalok kérésére a kocsmában is énekelt, több alkalommal kemény pénzbírsággal sújtották. „Csak az fáj nekik, hogy miért magyarul énekelek. Tudták, ha engem lestoppolnak, akkor a többiek leállnak, mert én vagyok a vezető” Emlékszik vissza a Balladák filmjének forgatása alatt.
Szék népi kultúrájának kiemelkedő gazdagságát a szívós hagyományőrzés mellett az asszimilációs képességnek is köszönhette: a közösség képes volt külső hatásokat befogadni, megszűrni és beépíteni saját világába.

Balázs-B. Gyöngyi

— Felvételek —