Hegyen ülök, búsan nézek le róla

Hegyen ülök, búsan nézek le róla,
Mint a boglya tetejéről a gólya.
Lenn a völgyben lassú patak tévedez,
Az én fáradt életemnek képe jez.

Elfárasztott engemet a szenvedés,
Be sok búm volt, hej, örömem be kevés.
Bánatimból egy nagy árvíz lehetne,
Örömem meg cask egy sziget lenne benne.

Bánatimból egy nagy árvíz lehetne,
Örömem meg csak egy sziget lenne benne.

Elégetném ezt a cudar világot,
Mely engemet mindörökké csak bántott,
Elégetném ezt a cudar világot,
Hogy ne látnám búsan az én rózsámot!

Búról-búra, búbánatra születtem,
Nem is édesanyám nevelt fel engem.
Nem is édes, hanem egész mostoha,
Azt szerettem, akit nem kellett volna,
Se nem édes, se nem egész mostoha,
Volt szeretőm nyolc esztendős koromba.