A temetőn egyedül egy mély sírdomb

A temetőn egyedül egy mély sírdomb,
Ráborul egy szomorúfűz citromlomb.
Szomorú lomb, borulj rózsám sírjára,
Mer" életem csak bánotnak tanyája!

Szomorú lomb, borulj rózsám sírjára,
Szomorúfűz, borulj rózsám sírjára,
Ez a világ csak bánotnak tanyája!

Ha megúntál édesanyám tartani,
Hajts el ingem a vásárbo eladni,
Adjál oda ja legelső kérőmnek,
Ha nem adtál a régi szeretőmnek!

Adjál oda ja legelső kérőmnek,
Adjál oda ja legelső kérőmnek,
Ott is csak egy hű szerető veszen meg!

Ablak alatt mit suttog a falevél,
Kikönyöklök, úgy hallgatom, mit beszél?
Azt beszélik, azt suttogják a falevelek:
Tudom, babám, hiába szerettelek.
Azt beszélik, azt suttogják a falevelek:
Tudom, babám, hiába szerettelek.

Nincsen kedvem, mer’ elvitte ja fecske,
Egy száraz jegenyefáro letette.
Akkor leszek kisangyalom a tiéd,
Mikor az a jegenyefa kihajt még.
Akkor leszek kisangyalom a tiéd,
Mikor az a jegenyefa kihajt még.

Sír a madár, sír a száraz ágon,
Hogy egyedül árva je nagy világon,
Árva madár, mér keseregsz az ágon,
Hisz nem csak te vagy árva e nagy világon.

Nékem sincsen apám, anyám, szeretőm,
Nékem sincsen apám, anyám, sem szeretőm,
Künn nyugosznak mind a gyászos temetőn.

A temetőn egyedül egy mély sírdomb,
Ráborul egy szomorúfűz citromlomb.
Szomorú lomb, borulj rózsám sírjáro,
Mer’ életem csak bánotnak tanyájo!
Szomorú lomb, borulj rózsám sírjáro,
Ez a világ csak bánotnak tanyájo.