Bevonulási dalok (Vajdaság)

Sej, haj, Nagyhorgoson szépen trombitálnak,
A legények mind egy sorba állnak.
Mindegyiknek ott a szeretője,
Sej, haj, csak az enyém maradt ki belőle.

Sej, haj, széles a víz, keskeny a híd rajta,
Magyar bakák masíroznak rajta.
Masíroznak idegen országba,
Sej, haj, Galícia túlsó határára.

Sej, haj, azért hogy én be vagyok sorozva,
Ne félj, babám, nem leszek katona.
Inkább leszek betyár a pusztába,
Sej, haj, mégse leszek császár katonája.

A mi Ferenc Jóskánk nyolcvanhárom éves császár,
Mégis tizennyolc éveseket vizitál.
Húsz évtől a huszonegyedikben vagyok,
Gyönge a karom, nem bírom a nehéz kardot.

A mi Ferenc Jóskánk kesely lábú paripája,
Ugrándozva, sej, haj, készül a csatába.
Ferenc Jóska sírva letekint a földre,
Hogy a lova lába térdik jár a piros vérbe.

Rukkolnak a szép zentai legények,
De nehezen indulnak el szegények.
Isten veletek, szervusz, lányok, megyünk már,
Édesanyám, a szeretőm de sajnál.

Addig megyek, míg a szememre látok,
Míg egy sűrű erdőre nem találok.
Sűrű erdő közepébe kaszárnya,
Abba leszek három évre bezárva.

Ha kiállok a kaszárnya elébe,
Föltekintek a csillagos nagy égre.
Két fényes csillag mutatja a hazámat,
Három évig nem látom a babámat.