Cserkész csokor

Ablakomba, ablakomba, besütött a holdvilág,
Aki kettőt-hármat szeret, nincsen arra jó világ.
Lám én csak egyet szeretek, mégis de sokat szenvedek,
Ez az álnok béres legény, csalta meg a szívemet.

Ha bemegyek, ha bemegyek, a new york-i csárdába,
Cifra nyelű kis bicskámat, vágom a gerendába.
Aki legény, az vegye ki, aki bátor, az teheti.
Még az éjjel zsandárvérrel, írom ki a nevemet.

Vármegyeház udvarába,
Muzsikálnak éjféltájba.
Ott is azért muzsikálnak,
Hogy elvisznek katonának.

Töltik a nagy erdő útját,
Viszik a magyar katonát.
Viszik ki Galíciába,
Messze, idegen országba.

Gyere pajtás katonának,
Jobb dolgod lesz, mint apádnak.
Nem kell kaszálni, kapálni,
Csak a lányok után járni.

Kispiricsi falu végén folyik el a kanális,
Enyém vagy te kisangyalom, ha bánja az anyád is.
Cin, cin, cillárom, de beteg a virágom.

Mind megitták a pálinkát, nem tudtak hazamenni,
Kispiricsi falu végén kocsit kellett fogadni.
Cin, cin, cillárom, de beteg a virágom.