Udvaromba van ëgy kerek almafa

1. Udvaromba van ëgy kerek almafa,
De nëm tudja sënki, mi terëm rajta.
Terëm azon hű szerelëm, rozmaring a párjával.
Mért is éllëk én a más babájjával?

2. Udvaromba ëgy kis patak csörgedëz.
Ablakom alatt ëgy barna legény keserëg.
Olyan bussan, bánatossan zokogja ki azt a szót:
Nyisd ki, kedves kisangyalom, az ajtót!

3. Nëm nyitom ki, úgysëm adnak tëhozzád,
Mënyasszonyi gyöngykoszorúm most fonják.
Ahhoz adnak, kit az árva, gyönge szivem nem szeret.
Öngyilkossa lëszëk az életëmnek.