Prológus

Szegény vándor fecske
Panaszolja sorsát,
Hogy ő mennyi búval
Éli e világját.

Menjünk el, édes fiaim,
Nem lehet itt ülni,
Következik a hideg tél,
El kell nekünk veszni.

Elindulunk a nagy útra.
A keleti földre,
Elérkeztünk a tengernek
Nyugati szélére.

Siránkozva panaszoljuk,
Hogy mehessünk által,
A nagy víznek szélességét
Hogy repüljük által.

Megsegít minket az Isten,
Mégis átrepülünk,
Hogyha az isten megsegít,
Még hazánkba jövünk.

A fecskének az ő sorsa,
Mint a vándorlegény:
Csak országot, s bújdosódik
Mindörökké szegény.