Költözik a vándormadár

Költözik a vándormadár keletre,
Bánatim is bárcsak vele,
Bárcsak vele mehetne.

Nem férhet már két szárny alatt a bánat,
Fészket rakott a szívembe,
A szívembe magának.

Azt gondoltam, amíg élek,
Mindig víg napokat élek.

De már látom, megcsalódtam,
A búnak is helyet adtam.

Adj egy csókot az orcámra,
Régi babám, utoljára,
Adj egy csókot, én meg mást,
Hogy ne felejtsük egymást.

Az az egész nyavalyám,
Csak egy csókért fáj a szám.
Azt a csókot megkapnám,
Többet nem fájna a szám.

A szerelem szívet éget,
Ki nem hiszi, próbálja meg.
Én nem hittem, próbát tettem,
S azzal magam elvesztettem.

Megfújtak azok a szelek,
Kiben rózsám szerettelek,
De még azok is megfújnak,
Kiben el kell felejtselek.
Bánom, amit cselekedtem,
Amit véled elbeszéltem.
Nem beszéltem a rosszakat,
Csak a szép igazságokat.

Zöld erdőben liliomszál,
Tied vagyok, mert megfogtál.
Két karoddal átöleltél,
De szemeddel mást ügyeltél.
Gyenge szívem fárasztottad,
Szelíd álmom megszaggattad.
Álom, álom, édes álom
A szerelem szívfájdalom.