Volt nékem szeretőm

Volt nékem szeretőm,
Falu végen, kettő,
Nem volt búzakenyér,
Meghalt mind a kettő.

Egyiket temettem
Virágos kis kertbe,
Másikat pedig a
Szívem közepébe.

Egyiket öntöztem
Tiszta Duna vízzel,
Másikat pedig a
Sűrű könnyeimmel.

Szárnya, szárnya, szárnya a fecskének,
Jobb a lánynak, mint a menyecskének,
Jobb a lánynak, kisangyalom,
Mint a menyecskének.

Mert a lánynak befonják a haját,
Azt gondolja, övé egész világ,
Azt gondolja, kisangyalom,
Az övé egész világ.

Menyecskének bekötik a fejét,
Búban tölti az egész életét,
Búban tölti, kisangyalom,
Az egész életét.

Nem ám az az asszony,
Kinek sok lúdja van,
Hanem az az asszony,
Kinek szép lyánya van.

Nékem is van kettő
Mint az arany vessző,
Illik a fejére
A szép selyemkendő.

Nékem is van kettő,
Mint az arany vessző,
Ráillik a fejére
Az aranyos fejkendő.

Minek a hat ökör,
Hosszú istállóba­,
Ha nincsen szerelem
A vetett nyoszolyába­?

Szerelem, szerelem,
Átkozott gyötrelem,
Mért nem termettél meg
Minden fa tetejen.

Minden fa tetején,
A fügefa levelén,
Hogy szakajtott volna
Minden szegény legény.

Lám, én szakajtottam,
De elszalajtottam,
Szelíd galamb helyett
Vadgalambot fogtam.