Bánjad, asszony, bánjad…

Bánjad asszony, bánjad,
Hogy lányodhoz járok,
Minél jobban bánod,
Annál jobban járok.

Nappal véle járok,
Éjjel véle hálok,
Paplanyos ágyába
Jól bétakarózok.

Csak azért szerettem
Falu végén lakni,
Oda jár a rózsám
Lovát itatgatni.

Nem lovát itatja,
Magát fitogtatja,
Szép piros orcáját
Vélem csókoltatja.

Száraz a bokor a tetőn,
S haragszik az én szeretőm.
Ha haragszik, majd kibékül,
Vagy a háta jól megkékül.

Megyek az úton lefelé,
Senki se mondja, gyere bé,
Senki se mondja, gyere bé,
Túrós kenyert veszek elé.

Szeress, szeress, csak nézd meg kit,
Mert a szerelem megvakít.
Engemet is megvakított,
Örökre megszomorított.

S édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha,
Megfogadnám, de nincs kinek,
Fogadnom kell idegennek.

Ha a molnár malma
Mind aranyat járna,
Úgy se kéne nékem
A molnárné lánya.

Koszos a bokája,
Zabolás a szája,
Úgyse kéne nékem
A molnárné lánya.

Anyám, édesanyám,
Szívem, édesanyám,
Anyám, édesanyám,
Fölnevelő dajkám.

Mikor ringatgattál
A ringó bölcsőbe­,
Ringatgattál volna
Kicsi koporsóba­.

Mikor takargattál
Gyenge gyolcsruhába­,
Takargattál volna
A földnek gyomrába­.

Mikor született volt
A bánya tetején,
Eleresztett volna
Az Orotva vizén.

Hadd ettek volna meg
Tengernek halai,
Sirattak volna meg
Tengernek habjai.