Arany és kék…

Gyere, kismadárka,
Vidd el a levelem,
Tedd az ablakába,
Kit a szívem szeret,
S mondd meg, azt üzenem,
Szeressen, ha lehet.

Majd meghalok érte,
Úgy kívánom látni,
Rózsapiros ajkát
Száz csókkal lezárni,
Márványfehér testét
A magamévá tenni.

Nem engedi az anyja,
Hogy vele találkozzam,
Inkább képes a világból kiátkozzon,
Olyan legény kell,
Ki gazdagságot hozzon.

Nádfedeles házban
Él egy árva legény,
Sírva furulyázza,
Hát mit is akarok én.
Hogy is mer szeretni,
Aki árva szegény.

Nem tudja azt senki,
Csak a jó Isten,
Milyen bánat nyomja
Az én szívemet.

Ha kicsapna,
Tenger lenne belőle,
Nagy a világ,
Elborítná örökre.

Arra kérem én
A jó Istenemet,
Gyógyítsa meg
Az én gyenge szívemet.

Gyógyítsa meg,
Csak még egyszer, ha lehet,
Ha nem pedig,
Most vegyen el engemet.

Én Istenem vigyél oda
Hova a szívem gondolja!

Húzzad édes muzsikásom
Mer én néked megszolgálom
Ha elszakad az a húr
Megfizeti ez az úr!

Gyolcs az ingem, aranyrojt az alja,
Nem vagyok én a faluban
A lányoknak alja.
Kolozsvár megyében
Ülök az én barna babám ölében.

Téged Isten soha meg ne verjen,
Egyik szerencsétlenségből
A másikba vessen.
Kolozsvár megyében
Ülök az én szép szeretőm ölében.

Iszom a bort, a pálinkát,
Úgy verem a szívem búját.
Igyál lelkem, adj nekem is,
Szomjan meg kell haljak én is.

Én istenem, sok este jön,
Akit várok, sohasem jön.