Aki kisfiúként ott volt az 1939-es fonográf-felvételnél és tanult

ma két hete ha nem három
hogy a számadómat várom
amott jön egy szamárháton
ő lesz talán ha jól látom

közeledik a falkámhoz
azt kérdi hogy van-e károm
károm nincsen de nem is lesz
míg ez a nyáj a kezemen lesz

elveszett a lovam
rozmaring erdőben
elszakadt a lagos szárú csizmám
a keresésében

ne keresd a lovad
be van az már hajtva
a tornai szolgabíró udvarában
szól a csengő rajta

ismerem a csengőm
vékony szólásáról
ismerem a régi volt szeretőmet a
csinos járásáról

temető kapuja
sarkig ki van nyitva
arra járnak a vidéki lyányok
rólam szedik a virágot

szedjétek szedjétek
rólam a virágot
csak azt egy szál fehér liliomot
lyányok le ne szakajtsátok

ha leszakajtjátok
el ne hervasszátok
ültessétek a sírom tetejére
vissza a fekete földbe