Férfiak, asszonyok a Nyugdíjas Házban

csütörtökön este jer nálunk
mindenféle virág van nálunk
ha fehér kell fehéret adok
ha piros kell az meg én vagyok

erre gyere erre nincsen sár
nincsen az ajtómon semmi zár
kinyílik az ajtó magától
a szeretőm gyenge karjától

állomáson három cigány hegedül
mind a három a babámnak hegedül
ötven pengős piros selyemsál a nyakába
rák essen a hátrafésült hajába

rozmaringnak kettő a szokása
télen-nyáron lehajlik az ága
ha lehajlik újra kisarjadzik
van egy legény rólam álmodozik

ájfalusi utca
végig bazsarózsa
szállj le huszár a fekete lovadról
szakajts egyet róla

nem szállok le róla
nem kell bazsarózsa
én a tied te pedig az enyém
úgy sem leszünk soha

házunk előtt mennek el a huszárok
édesanyám én is közéjek állok
én leszek az első század szakaszvezető
nem a világ ez a három esztendő

húzd rá cigány szakadjon el a húrod
már énnékem úgysem sokáig húzod
majd el húzod nékem amerikába
amerika neviork városába

nem úgy van az kutya cigány hogy leülsz
féllábon állj mikor nékem hegedülsz
féllábon állj mikor a babámat forgatom
jaj de régen nem ily jó világom

egy tányéron három alma de piros
a legénynek lányhoz járni nem tilos
tilos volna még akkor is eljárnék
ha egy igaz szeretőre találnék