Régibb és újabb katonanóták

mikor katonává lettem
kis pej lovam felnyergeltem
bevezettem a ?
rúgott-vágott kesej lába

kapitány úr káromkodik
hogy a lovam nem jól ugrik
szoríjja meg a derekát
kapja bele sarkantyúját

panaszolom az istennek
nincs ereje a testemnek
kódis kenyér só nincs benne
nincs a huszárnak ereje

katonának nem jó lenni
mer keveset adnak enni
keves keves ez a sárga leves
katonának de keserves

katona az én életem
vállamon van a fegyverem
két sarkantyúmat hogyha összeverem
sirat engem a kedvesem

sirat engem a madár is
földre hajló virágszál is
az is azér hajlik meg előttem
szólna hozzám ha lehetne

mikor kezdtem masírozni fegyver volt az első
sírt a bundás hullt a könnye mint a záporeső
ne sírj bundás ne sírj letelik a katonaidő
nékem is volt de már letelt a három esztendő

pokrócomnak a négy sarkára varrom a nevemet
közepébe de közepébe a szenvedésemet
hadd olvassa sej-haj egy bundás regruta
kinek van még a kaszárnyába sok szép vasárnapja