A népdalkör csokrai II.

már csakugyan úgy kell annak lenni
ájfaluból ki kell nekem menni
oly szívesen kimegyek belőle
nincs szeretőm kit sajnáljak benne

az alvégen nyikorog a kurbim?
még azt mondják a szeretőm szegény
ha megölel a gyenge két karjával
nem cserélek ezer jó gazdával

húzd rá cigány húzd rá a nótámat
hadd törje ki a rossz a babámat
úgy húzzad hogy a babám felébredjen
hogy a szíve százfelé repedjen

elmennék én tinálatok az este
hogyha a házatok szemetes ne lenne
rézsarkantyúm felveri a szemetet szemetet
barna legény sose leszek a tied

három levele van a lóherének
három szeretője van a legénynek
negyedikkel most megyen a templomba befele
kinek köti be a fejét örökre

barna kislyány jól gondold meg magadat
hova temeted a leányságodat
az ájfalusi gyöngyvirágos oltár elé leteszem
onnan többé soha fel nem vehetem

sej az áji híres suszter varrta meg a cipőmet
felkeresem a régi szeretőmet
arra megyek amerre a fényes nap lejár
amerre az ájfalusi rezes banda muzsikál

fiumei kikötőben áll egy hajó kikötve
abban van az én szeretőm meglőve
azt a hajót háromszázszor is körülsiratom
mégsem kel fel megcsókolni engemet a galambom