Moldvai bujdosódal

Szeret vize partján sétáltam kedvemre,
De nagy szomorúság szállott bús szívemre.
Kelj fel keleti szél, indulj nyugat felé,
Vidd el sóhajtásom magyar hazám felé!

Ha a Szeret vize csónakjába ülnék,
Azon elbujdosnék, ha belé nem vesznék.
Kár volna énnekem tengeren túl mennem,
Tengeren túl mennem, török rabja lennem.

Istenem, teremtőm, hol leszen halálom,
Erdőn-e vagy mezőn, vagy a pusztaságon?
Ha erdőn veszek el, ki temet el engem,
Ha a pusztaságon, ki sirat meg engem?

Eltemetnek engem az erdei vadak,
El is, elsiratnak az égi madarak.
Tengernek feneke vetett ágyam leszen,
Tenger sűrű habja szemfedelem leszen.