Válaszúti katonadalok

Vékony héja van a piros almának,
Gyenge szíve van az édesanyámnak.
Édesanyám gyenge szíve meghasad,
Ha a fia katonának benn marad.

Édesanyám ne sirasson engemet,
Menjen haza, nevelje fel öcsémet!
Nem megyek én, nem nevelek több árvát,
Hat krajcárért, hogy szolgálja a császárt.

Búja lehet annak a kis madárnak,
Kit örökre kalickába bezárnak.
Hát annak az ügyes magyar legénynek,
Akit ősszel katonának elvisznek.

Hallod babám, mit fütyörész a rigó,
Katonának beíratott a bíró.
Hadd el bíró, kutya bíró megbánod,
Még az éjjel a leányoddal hálok.

Mikor kezdtem kufferemet pakolni,
Édesanyám akkor kezdett siratni.
Édesanyám köszönöm a nevelést,
Három évig nem eszem a kenyerét.

Verd meg Isten azt, aki ezt csinálta,
De még jobban, aki ezt kitalálta.
Elviszik a magyar legényt messzire,
Német császár keserű kenyerére.

Azt gondolja, ki nem tudja,
Hogy én nem búsulok soha. csuhajja
Pedig nincsen az az óra,
Hogy a könnyem ne hullana. csuhajja
Hull előmbe, hull a földre, hull a földre,
Hull a gyászos kebelembe. csuhajja
Árkot vág a két orcámon,
Mint a zápor az utcákon. csuhajja

Azt gondoltam eső esik,
Pedig a szemem könnyezik. csuhajja
Az én szemem sűrű felhő,
Onnan ver engem az eső. csuhajja
Hull a könnyem, hull csendesen,
Fáj a szívem keservesen. csuhajja
Ha tied is úgy tud fájni,
Soha meg sem tudunk válni. csuhajja

A kalapom, a kalapom félig selyem,
De én aztat félre vágom, úgy viselem.
Nem búsulok, rámulatok,
Úgy is tudom, hogy meghalok.

Két fekete, göndör szőrű lovam vagyon,
Még az éjjel mind a kettőt elmulatom.
Elmulatom, nem sajnálom,
Szerettelek, csak azt bánom.

Rég megmondtam kisangyalom csalfa ne légy,
A lábadra magas sarkú cipőt ne végy!
Magas sarkú cipőt vettél,
A világ csalfája lettél.

Szeretett a fene soha, fene soha,
Csak meg voltam véled szokva.
Úgy meg voltam véled szokva,
El se felejtelek soha.

Komámasszony kakasa, kakasa,
Felszállott a kapura, kapura.
Mind azt kukorékolja, rékolja,
Komámasszony, de csalfa, de csalfa.

Komámasszony tegyen úgy, tegyen úgy,
Én a kakas, ked a tyúk, ked a tyúk.
Guggoljon le nekem úgy, nekem úgy,
Mint a kendermagos kakasnak a tyúk.

Egy hagymáért nam adom, nem adom,
Pálinkáér a szegre felakasztom.
Ha pálinkát ad az úr, ad az úr,
Hová akar oda szúr, oda szúr.

Kicsi róka, kicsi nyúl, kicsi nyúl,
Még a pap is odanyúl, odanyúl.
Oda biza ne nyúljon, ne nyúljon,
Hogy a körme lehulljon, lehulljon.