Ének a madéfalvi veszedelemről

Ének a madéfalvi veszedelemről

Mennybéli nagy Isten hozzád kiáltunk
Keseredett szívvel hozzád foljamodunk
Mert veszedelmünkben nincs hová fogjunk
Mert veszedelmünkben nincs hová fogjunk.

Meg sem gondolhatjuk a mi elménkkel
Föl sem gondolhatjuk a mi szívünkkel
Mennyi veszedelem támadt reánk fel
Mennyi veszedelem áradt reánk fel.

Mint a bő árvizek ugyan áradnak,
Rettegés félelem el nem távoznak
Sem éjjel sem nappal békét nem hagynak
Sem éjjel sem nappal békét nem hagynak.

További versszakok (felvételen kívül):

Ugyan elfáradtunk a nagy bánatban
Megepedett szívünk a nagy kárvallásban
Csakhogy még nem fekszünk a koporsóban.
Csakhogy még nem fekszünk a koporsóban.

Kíméletlen azért minket rontottál,
Mi ellenségünkkel elpusztíttattál
Mint a bárányokat megszaggattattál
Mint a báranyokat megszaggattattál.

Megalázál Isten s a földhöz verél
Minden vígasságot tőlünk elvevél
Gonosz bűneinkért a tűzbe vetél
Gonosz bűneinkért a tűzbe vetél.

Nincs nekünk a földön semmi örömünk,
Nagy keserűséggel mi rabok lettünk
Nyomorúságunkban szólni sem merünk
Nyomorúságunkban szólni sem merünk.

Kérünk nagy Úristen támadj mellettünk
Ne dicsekedhessék mi ellenségünk,
Ne mondják hogy nincsen senki mivelünk
Ne mondják hogy nincsen senki mivelünk.