Kőmíves Kelemen (folytatás)

Tizenkét kőműves (folytatás)

[Tizenkét kőmíves összetanakodék
Magos Déva várát hogy fölépíttenék.

Hogy fölépíttenék fél véka ezüstér
Fél véka ezüstér fél véka aranyér.

Magos Déva várhoz hozzá is kezdettek
Amit raktak délig leomlott estére
Amit estig raktak leomlott reggelre.

Megint tanakodék tizenkét kőmíves
Falat megállítni hogy lesz lehetséges.

Egymás között szoros egyességet tettek
Melyik felesége hamarabb jő ide

Azt gyengén fogjuk meg dobjuk be a tűzbe
Annak gyenge hamvát keverjük a mészbe.

Csak így állítjuk meg magos Déva várát
Csak így nyerhessük el annak drága árát.

Kocsisom kocsisom nagyobbik kocsisom
Én uramhoz menni lenne akaratom.

Fogj bé a lovakot, induljunk el útra
Induljunk el útra magos Déva várra...

Erős idő vala, záporeső hulla
Asszonyom csillagom forduljunk meg vissza.

Nem jó álmot láttam az éjjel álmomba
Asszonyom csillagom forduljunk meg vissza.

A hintó nem tiéd, a lovak nem tiéd
Hajtsad a lovakot hadd haladjunk elébb.

Nem jó álmot láttam az éjjel álmomba
Kőmíves Kelemen udvarába jártam.

Hát az ő udvara gyásszal van behúzva
Az ő udvarára egy mély kút fakada.

Az ő kicsiny fia oda beléhala
Asszonyom csillagom forduljunk meg vissza.

A hintó nem tiéd a lovak nem tiéd
Hajtsad a lovakot hadd haladjunk elébb.

Mennek mendegélnek Déva vára felé
Kőmíves Kelemen őköt észrevevé.

Szörnyen megijedett imádkozik vala
Istenem Istenem vidd el valahova.!

Mind a négy pejlovam törje ki a lábát
Vessen a hintómnak négy kereke szakát.

Üssön le az útra tüzes istennyila,
Horkolva térjenek a lovaim vissza.

Mennek mendegélnek Déva vára felé
Sem hintót sem lovat semmi baj nem lelé.]

Jó napot jó napot tizenkét kőmíves
Tizenkettő közül Kelemen kőmíves.

Jó napot jó napot asszony feleségöm
Hát ide mért jöttél a veszedelmedre.

Most szépen mögfogunk bédobunk a tűzbe,
Neked gyenge hamvad keverjük a mészbe.

Csak így állítjuk meg magas Déva várát
És így nyerhessük el annak drága árát.

Várjatok várjatok tizenkét gyilkosok,
Hogy búcsút vehessek asszonybarátimtól
Asszonybarátimtól, szép kicsiny fiamtól.

Kőmíves Kelemenné mikor haza mene
Őt szépen megfogták bédobták a tűzbe.

Kőmíves Kelemen mikor hazamene,
Az ő kicsiny fia elejébe jöve.

Apám édesapám mondja meg igazán
Hogy hol van s merre ment az én édesanyám.

Ne sírj fiam ne sírj hazajő estére
Ha estére nem jő hazajő reggelre.

Istenem Istenem reggel is eljöve
Az én édesanyám még haza nem jöve.

Menj el fiam, menj el magos Déva várra,
Ott van a te anyád, kőfalba van rakva.

Elindula sírva az ő kicsi fia
Elindula sírva magos Déva várra.

Háromszor kiáltja magos Déva várra
Anyám édes anyám szól bár egyet hozzám!

Nem szólhatok fiam, mert a kőfal szorít
Magos kövek között vagyok berakva itt.

Szíve meghasada s a föld is alatta
Az ő kicsiny fia oda beléhala.