Tavaszidő

Elment a madárka, üres a kalicka, azt üzente vissza, visszajő tavaszra.
Ha tavaszra nem jő, búzapirulásra, ha akkorra sem jő, szőlőlágyulásra.
Ha még akkor sem jő, tudd meg, sohasem jő.

A tavaszi szép időnek lám, hogy mindenek örülnek,
Erdők-mezők megzöldülnek, a madarak zenegedeznek.

Kisütött a nap sugára az én rózsám ablakára,
Tündöklik gyémánt orcája, ragyog szép csillag módjára.

Tavasz, tavasz, gyenge tavasz, mindeneket megújítasz,
Csak éngemet szomorítasz, csak éngemet szomorítasz.

Csak e hóttak arról hallják, ha nekünk is tavaszunk jő,
Kicsi bárány bőségéről, s egy tilinkó szólásáról.

Tavasz, tavasz, szép zöld tavasz, ki füvet-fát megújítasz,
Csak éngemet szomorítasz, csak éngemet szomorítasz.

Idő, idő, tavaszidő, mindeneket megújítasz,
Erdőt levélbe borítasz, csak éngemet szomorítasz.
Erdőt levélbe borítasz, csak éngemet szomorítasz.

Ma van húsvét napja, másodéjszakája, jól tudjátok,
Kinek első napján Jézus feltámadván dicsőségbe.

Lám, a madarak is, hangicsálnak ők is, vigadoznak.
Szép plánták újulnak, termőfák virulnak, virágoznak.

Mária, Borbála, Rebeka, Zsuzsánna, kegyes szüzek,
Keljetek fel ágyból, cifra nyoszolyából, mit alusztok?

Hímes tojás lészen, tizenkét pár készen, mi számunkra,
Ha pedig nem lészen, vízipuskám készen számotokra!