Hajnal hasad, csillag ragyog

Hajnal hasad, csillag ragyog,
Mégis a lányoknál vagyok.
Jaj, Istenem, de szégyellem,
Hogy a hajnal itt ért engem.

Őszi harmat hideg esső
Ősszel érik meg a szőlő
Ha megérik borrá szűrik
Potus Annit férhez kérik.

Ez a legény megkérette
Kostyál János nem engette
A foglalót is rátette
Mégis magájénak tette ijju.

Tudtál rózsám csalogatnyi
De nem tudtál szoknyát venni
Egyet vettél azt is bánod
Holtig a szememre hányod.

Potus Anni kék mentéje
Kostyál János hosszú szüre
Majd eljön a sötét este
Maj betakarkonnak vele ijju

Potus Anni pogácsája
Végig gürölt az uccába
Hova hova jó pogácsa
Kostyál János szűrujjába ijju.

Potus Anni szőrszoknyája
Be akadt a kapufába
Nem a kapufa fogta meg
Kostyál János ragadta meg.

További versszakok (felvétel nélkül):

Kostyál János íródiák
Nem kell annak gyertyavilág
Úgy megírja levelibe
Potus Anni az ölébe.

Potus Anni aranybárán
Aran betű van a vállán
Aki aztat átolvassa
Kostyál János neve rajta.