Gyöngyömnek

megérett a kökény megérett a kökény
te vagy a kutya nem én
szemedről látom én a szádról látom én
te vagy a kutya nem én

megérett a kökény megérett a kökény
te vagy a kutya nem én
látom a szemedről a szemöldöködről
te vagy a kutya nem én

hopp itt a tisztán a padlódeszkán
nem leszek többet nyoszolyóleány
ha leszek leszek menyasszony leszek
vőlegényemnek koszorút kötök

arra alá a balaton végén
kinyílott a tulipán a kalapom szélén
egy-két szál három szál
csalfa voltál rózsám megcsaltál

ej de te már nyoszolyólány sosem lehetsz
gyöngykoszorút a fejedre már nem tehetsz
lehetsz nyoszolyóasszony
csinálhatsz lányból asszonyt valahára
hej te kedves göndör hajam hová lötté
talán bizony a konty alá tekerödtél
oda tekerödtem én
ki se tekerödök én soha többé

megkötötték nékem a koszorút
ága-bogaja nyakamba borult
köttek bele szép zöld rozmaringot
közepibe csokros búbánatot

Hajnalodik, a kismenyecske kiállott a kapuba,
Arra jön a régi szeretője, megállítja egy szóra.
Reggelig nem maradhatok, leánykérőbe kell menni,
Akkor kezdett a kismenyecske sűrű könnye hullani.

adj el anyám adj el mer itt hagylak
ne hagyj itten lányom férjhez adlak

ej hadd hallom hogy kinek ád ke­
ej hadd hallom hogy kinek ád ke­
odaadlak lányom egy gulyásnak
odaadlak lányom egy gulyásnak
ej nem kell nékem az a gulyás
ej az a zsíros bő tarisznyás

gyöngyöm gyöngyöm gyöngyömnek száz forint az ára
kéret engem egy juhász hogy menjek hozzája
ej anyám a juhász az a cifra tarisznyás
elmegyek nem megyek nem megyek hozzája

gyöngyöm gyöngyöm gyöngyömnek száz forint az ára
kéret engem egy kanász hogy menjek hozzája
ej anyám a kanász botjával hadonász
elmegyek nem megyek nem megyek hozzája

gyöngyöm gyöngyöm gyöngyömnek száz forint az ára
kéret engem egy juhász hogy menjek hozzája
ej anyám a juhász az a cifra tarisznyás
elmegyek nem megyek nem megyek hozzája

gyöngyöm gyöngyöm gyöngyömnek száz forint az ára
kéret engem egy kocsis hogy menjek hozzája
ej anyám a kocsis a búcsúra kocsin visz
elmegyek elmegyek elmegyek hozzája