Magyarbecei öreges csárdások

Engem anyám úgy szeretett,
Engem anyám úgy szeretett,
Bölcsőbe tett, úgy rengetett,
Bölcsőbe tett, úgy rengetett csuhajja.

Úgy meg vagyok búval rakva,
Úgy meg vagyok búval rakva,
Mint a savanyú almafa,
Mint a savanyú almafa csuhajja.
Nincsen rajta, van alatta,
Mégis lehajlik az ága csuhajja.

Engem anyám megátkozott,
Mikor a világra hozott,
Engem anyám megátkozott,
Mikor a világra hozott.

Azt az átkot mondta reám,
Ország világ legyen hazám,
Bujdossak a futó széllel,
Földre hulló falevéllel.

Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam kit nem soha,
Megfogadnám de már késő,
Hull a könnyem mint az eső.

Megfogott az anyám átka,
Mert nem voltam jó leánya,
Megfogott az anyám átka,
Nem hallgattam a szavára.