Az útonlevőké

Kertünk alatt learatták az árpát,
Elvágták a bús gerlice jobb szárnyát.
Bús gerlice kesereg a szárnyáért,
Én is kesergek a régi babámért.

Rég elhúzták már az esti harangot,
Ki az, aki ilyen későn barangol?
Csak én járok a faluban egyedül,
Keresem az álmot, de az elkerül.

Megyek az úton lefelé,
Megyek az úton lefelé,
Senki se mondja, gyere bé,
Senki se mondja, gyere bé.
Ha valaki azt mondaná,
A Jóisten megáldaná.

Gyere bé, rózsám, gyere bé,
Egyedül vagyok idebé,
Egyedül lakok egy házba­,
A búbánat szobájába­.

Este későn ne jöjj hozzám,
Este későn ne jöjj hozzám,
Az este is későn jártál,
Ablakomon kopogtattál.

Ablakomon ne kopogtass,
Jer bé, ha becsületes vagy,
Széket adok, leültetlek,
Ágyat vetek, lefektetlek.
Szép hajnalba­ megébresztlek,
Csókot adok, s eleresztlek.

Kelj fel, rózsám, mert megvirradt,
Mert feljött a hajnalcsillag,
Húzd fel, rózsám, a csizmádat,
Vedd fel a barna ruhádat.
Úgy menjél ki az utcára,
Másoknak szeme láttára.

Elmennél-e, s elhagynál-e,
Elmennél-e, s elhagynál-e,
Szíved értem nem fájna-e,
Szíved értem nem fájna-e?

Úgy elmegyek, meglássátok,
Úgy elmegyek, meglássátok,
Soha hírem se halljátok,
Soha hírem se halljátok.