Tegnap és ma

Kerek az én szűröm alja,
Piros selyemmel kivarrva.
Magamról ha levetkezem,
Szűröm fejem alá teszem.

Zöld a pázsit, megnyőtt a fű,
Az én babám kökényszemű.
Jaj, a szívem, fáj a szívem,
Ugyan ki gyógyít meg engem?

Máris, gazda, egy icce bort,
Frissen, akit most fölkarolt!
Torkomon akadt a bánat!

Erdő nincsen zöld ág nélkül,
Az én szívem bánat nélkül.
Akármerre vessem fejem,
Mindenütt búval kell élnem.

Olyan bú van a szűvemen,
Kétrét hajlott az egeken.
Ha még egyrét hajlott volna,
Szűvem kettéhasadt volna.

Elbújdosnám, de nincs kivel,
Kenyerem sincsen, amivel.
Kérnék kölcsön, de nem adnak,
Mert tudják, hogy szegény vagyok.

Kerek az és szűröm alja...