Magyarszováti népzene

odabenn a ződ erdőben
odabenn a ződ erdőben
madár lakik egy fészekbe
madár lakik egy fészekbe
én is odamennék lakni

én is odamennék lakni
én is odamennék lakni
hogyha fészket tudnék rakni
hogyha fészket tudnék rakni
hogyha fészket tudnék rakni

kicsi madár hogy tudsz élni
kicsi madár hogy tudsz élni
mikor nem is tudsz beszélni
mikor nem is tudsz beszélni
lám én mennyiket beszélek

lám én mennyiket beszélek
lám én mennyiket beszélek
mégis alig-alig élek
mégis alig-alig élek
mégis alig-alig élek

megfújtak azok a szelek
kiben rózsám szerettelek
de még azok is megfújnak
kiben el kell felejtselek
bánom amit cselekedtem
amit véled elbeszéltem
nem beszéltem a rosszakat
csak a szép igazságokat

zöld erdőbe liliomszál
tied vagyok mert megfogtál
két karoddal átöleltél
de szemeddel mást figyeltél
gyenge szemem fárasztottam
édes álmom megszaggattam
álom álom édes álom
a szerelem szívfájdalom

a szerelem szívet éget
ki nem hiszi próbálja meg
én nem hittem próbát tettem
azzal magam elvesztettem
szemed akárkit ügyeljen
szíved engem ne felejtsen
lábad akármerre járjon
szíved értem hóttig fájjon

beli buba beli beli kicsi kutyasággal teli
beli buba párnára kicsi kutya szalmára
beli buba párnára kicsi kutya szalmára
beli buba beli beli kicsi kutyasággal teli

beli buba nincsen papa elment tátá a malomba
hazahozza a lisztecskét abból sütünk perececskét
beli buba beli beli kicsi kutyasággal teli
beli buba párnára kicsi kutya szalmára

a mamája elringatja szépen álmodozni hagyja
álmodj szépet álmodj jót arany diót mogyorót
beli buba beli beli kicsi kutyasággal teli
beli buba párnára kicsi kutya szalmára