Magyarbődbe két úton kell / Hogy kell ezt az almát / Rózsát ültettem / Sárgát virágzik / Eresz alatt

Magyarbődbe két úton kell bemenni,
De szeretnék a babámmal beszélni.
Télen-nyáron virágzik az ablaka,
Jaj, de sokat kopogtattam be rajta.

Márványkőből van a Tisza feneke,
Gyönge vagy még babám a szerelemre.
Gyöngeségem nem annyira sajnálom,
Szép vagy babám, nehéz tőled elválnom.

Hogy kell ezt az almát kétfele vágni,
Hogy kell nékem a szeretőmtől elválni?
Más ujjamra fordítom az aranygyűrűmet,
Más faluból várom a szeretőmet.

Rózsát ültettem a gyalogútra,
Úgy szeretlek, csak az Isten tudja.
Kitagadom apámat, anyámat,
Mégse hagyom árván a babámat.

Szánom-bánom, amit cselekedtem,
Egy legénnyel szerelembe estem,
Nem csak szerelembe, hanem szóba,
Sajnálom, de nem tehetek róla.

Sárgát virágzik a repce,
Bárcsak mindig szombat lenne!
Bárcsak mindig szombat este lenne,
Hogy a babám szépen megölelne!
Száradjon el a repce levele,
Ne maradjon rajtam a világ nyelve.

Asszony szeresd az uradat,
Értem ne veresd magadat!
Lesz még nékem olyan feleségem,
Kivel én a világomat élem.

Eresz alatt fészkel a fecske,
Mi van a kötődbe menyecske?
Nyári, piros alma borízű,
Kóstolja csak, milyen jóízű!

Nem vagyok én oka semminek,
Édesanyám oka mindennek.
Ő tanított engem azokra,
Az esteli páros csókokra.