Előadó:
Vándor Vokál, Ladányi Ferenc, Horváth Gyula
Előadásmód:
ének, furulya, gardon
Műfaj:
keserves, lassú magyaros, csárdás
Etnikum:
magyar
Megye:
Csík
Tájegység:
Gyimes (Székelyföld, Erdély)
Album:
Mikor a szoroson lemész,
Mikor a szoroson lemész.
Arra kérlek vissza ne nézz,
Arra kérlek vissza ne nézz!
Hogy szívemnek ne legyen nehéz,
Szívemnek ne legyen nehéz,
Hogy idegenyek közi mész,
Hogy idegenyek közi mész.
Napom, napom, fényes napom,
Süss fel egyszer világoson,
Süss fel egyszer világoson,
Ne csak mindig homályoson.
Új korába repedjen meg a csizmám,
Ha én többet járok a babám után.
Eddis es csak azért jártam utána,
Csalogatott a két szeme sugára.
Még az úton lefelé sem mehetek,
Mind azt mondja, hogy szeretőt keresek.
Nem kell nékem, van már nékem egy csalfa,
Homlokára göndörödik a haja.
Kicsi csillag, ha leesik elterül,
Az én babám, ha meglát es elkerül.
Ne kerül el édes-kedves galambom,
Mer én néked rosszadat nem akarom.
Amott van egy kis ház,
Sárgára meszelve,
Abban van egy kerek asztal
Ej, de gyásszal leterítve.
Azon van egy pohár,
Tele van méreggel,
Aki abba beleiszik
Jaj, de bánatos a szíve.
Arról jön egy kislány,
Az ivott belőle,
Kilátszik a két szeméből
Hej, de bánatos a szíve.
Szomorú kecskének
Csára áll a szarva,
Haragszik a babám,
Nem tehetek róla.
Zavaros a Tisza,
Nem akar megszállni,
Haragszik a babám,
Nem akar megjönni.
Majd megszáll a Tisza
Fenekéig lesz tiszta,
Akkor szól a babám,
Nem felelek vissza.
Szombaton szapulót raktam,
Más szombatig ki sem mostam.
Ej, haj, komámasszonyt szólítottam,
Kalákában kimosattam.
A féllitrest elévettem,
Komámasszonyt megtiszteltem,
Addig-addig tisztelgettük,
Amíg az orromra estem.
Én uramnak azt hazudtam,
Borjuk után futkároztam,
Pedig a kocsomán voltam,
A féllitrest hajtogattam.
szóló: Bognár Szilvia