Kihajtottam Virág ökröm / Édesanyám voltál / Keserű viz

Virág ökröm kiveretem a rétre,
Elveretem a harmatot előle.
Nem hallom a Virág ökröm kolompját,
Az én babám mással éli világát.

Árva, árva, olyan árva nincs, mint én,
Aki olyan igazán sírjon, mint én.
Sírok bíz én, siratom a lányságom,
Mindig sírok, míg élek -e világon.

Édesanyám voltál, mért nem tanítottál,
Gyenge fűszál voltam, mért nem hajlítottál?
Gyenge fűszál voltam, meghajlottam volna,
Ilyen nagy bánatra ne jutottam volna.

Istenem nagy dolog ki egymást szereti,
Mégis a jó Isten össze nem veszíti.
De még nagyobb dolog, ki egymást gyűlöli,
Mégis két vénasszony összeköszörüli.

Keserű víz nem hittem, hogy ides légy,
Kisangyalom nem hittem, hogy csalfa légy.
Csalfasággal csaltad meg a szívemet,
De én azért nem átkozlak tégedet.

Piros rózsa, ha leszakítanálak,
Mit mondanál babám, ha jelhagynálak?
Nem mondanék Kisangyalom egyebet,
Sose lásd meg a csillagos nagy eget!

Ez a kicsi mulatság, tartana míg a világ!
Három éjjel, három nap, nem elég a lábamnak,
Három éjjel, három nap, kimulatom magamat.

Csillag ég a hegytetőn,
Hamis az én szeretőm,
Ha hamis is, legyen is,
Az vagyok én magam is.

Húzzad édes muzsikásom,
Mer én őket nem szolgálom.