Juhásznóta, csárdás és friss

amott van egy nagy ház
törvényszék a neve
törvényszék a neve
amit abban főznek
keserű a leve

rab vagyok rab vagyok
szabadulást várok
szabadulást várok
a jó isten tudja
hogy mikor szabadulok
csak a jó isten tudja
hogy mikor szabadulok

rimaszombat felől
fújdogál a szellő
fújdogál a szellő
nem jó hírt hallottam
magam sorsa felől

ha benyúlok a kislajbim zsebébe
jaj de kevés ötforintos van benne
kiválasztok a ménesből egy csikót
majd a zsidó az ad érte egy bankót

még akkor én húsz esztendős se voltam
amikor már csikót lopni tanultam
én loptam el a vármegye hat lovát
engem keres az egész magyarország

későn szokott a kocsis lefeküdni
korán reggel fel is szokott ébredni
az ostor a nyelére van tekerve
kis pejlovát vízen sáron kergette

megátkozott engem az édesanyám
hogy ne legyen se országom se hazám
csipkebokor legyen az én szállásom
ott se soká legyen megmaradásom

szépen legel a kisasszony gulyája
a kisasszony maga sétál utána
már messziről kiáltja a gulyásnak
szívem gulyás terítsd le a subádat

szépen hasad a hajnal
jön a zsandár a vassal
ráveri a kezemre
be betyár az egyesbe

be betyár az egyesbe
az egyes közepébe
gyere babám váltsál ki
ne hagyjál elhervadni

száz forintot adtam egy pejlóért
másik százat rávaló szerszámért
harmadikat egy szép barna lányért
kit nem adnék az egész világért