Verbunk, csárdás és ugrós

felverem a rézsarkantyúm taréját
berúgom a csendbiztos úr ajtaját
csendbiztos úr ne verje rám a vasat
gyenge az én babám szíve meghasad

fáj a vállam mer elverte a zsandár
pedig annak az ütése nagyon fáj
fáj nékem a babám selyemkendője
kutya világ nem hányj mindent a szememre

nyíregyházi csaplárosné lánya
ha ránézek mosolyog a szája
kökény szeme gesztenyeszín hajával
mulatozik egy szép magyar huszárral

lányok lányok rólam tanuljatok
katona szeretőt ne tartsatok
mert a katonát elviszik messzire
rá se gondol sej a szeretőjére

ki látott már télen fecskét
fehér lábú kis menyecskét csuhajja
láttam biz én a bakonyba
kezét lábát a balatonba mosta csuhajja