Egy pár: lassú cigánytánc, ritka csárdás, szökős és sűrű csárdás

de szeretnék az erdõbe fa lenni
ott is csak egy tölgyfa nevét viselni
mert a tölgyfa kék lánggal ég füst nélkül
az én szívem soha sincs bánat nélkül

de szeretnék az erdõbe fa lenni
hogyha engem meggyújtana valaki
elégetnék ezt a cudar világot
ne teremjen egyebet csak virágot

kiskalapom szögre teszem
magam a dunába vetem
magam a dunába vetem
aj la la

verd meg isten azt a vermet
ahol az én rózsám termett
ne teremjen más egyebet más egyebet
csak mind keserûségeket hate ha

húzzad cigány hegedûd
a te kezed nem ezüst
se nem ezüst se nem réz
csak egy ügyes cigány kéz

szállj le madár a kapuról
igyál vizet a lapuról
mer a tisza befagyott
a szeretõm elhagyott
ha elhagyott nem hagyom meg
s kérem az istent verje meg

édes kicsi kerekem
fordulj egyet elõttem
csak a szemed szeretem
csak a szemed s a szádat
a két piros orcádat

ez a náci hegedûje
veszett volna az erdõbe
ha az erdõ nem lett volna
betyár sose lettem volna

kamarási hegytetõn
ott kaszál a szeretõm
szénát kaszál nem gabonát
szõkét szeretek nem barnát
amér barna nem cigány
szeretem én igazán

édesanyám mondta nékem
minek a szeretõ nékem
de én arra nem hajlottam
titkon szeretõt tartottam
titkon szeretõt tartottam
kivilágosodott rajtam

kamarási templom elõtt
megfogadtam isten elõtt
hogy nem tartok több szeretõt
minden ujjamra csak kettõt
ha nem kettõt bár egyet
kit igazán szeretek