Fekete városban fehér torony látszik

Fekete városban fehér torony látszik,
Látom a rózsámat más ölébe játszik.
Sajnálom szólítni, szívét szomorítni,
Szívét a szívemtől elidegenítni.

Csak azt mondd meg, rózsám, hogy melyik úton mégy el,
Felszántatom én azt aranyos ekével.
Be is vetem én azt szemenszedett gyönggyel,
Be is boronálom a sűrű könnyeimmel.

A hegyek közt lakom, keress föl galambom,
Csendes folyóvíznek csak zúgását hallom.
A csendes folyóvíz télben elaluszik
De ja gyönge szívem soha meg nem nyugszik.

Három csillag van égen egy sorba,
Három szeretőm van nékem egyforma.
A három közül egy az igaz szerető,
A más kettőt verje meg a teremtő.

Nem jó csillag lett volna énbelőlem,
Nem jól ragyogtam volna fönn az égen.
Mikor legszebben kellett vón ragyogni,
Akkor mentem a babámat ölelni.

Kútágas gémestül
Leszakadt vödröstül.
Fölmentem a fára egy almáér,
Nem adom a rózsám a világér.
Fölmentem a fára egy almáér,
Nem adom a rózsám száz aranyér.

Szőrkesztyű, bőrnadrág,
Angyalom, ne vedd rám!
Fölmentem a fára egy almáér,
Nem adom a rózsám a világér.
Fölmentem a fára egy almáér,
Nem adom a rózsám száz aranyér.