Betlehem kis falucskába

Betlehem kis falucskában
Karácsonykor, éjféltájban
Fiúisten ember lett,
Mint kisgyermek született.

Őt nevezték Jézuskának,
Édesanyját Máriának,
Kit pólyába takartak,
Befektették jászolyba.

Az angyalok fenn az égben
Mennyei nagy fényességben
Zengették ez éneket:
Dicsőség az Istennek!

Pásztorok a falu mellett
Báránykákat legeltetnek,
Hallották ez éneket
Kis Jézushoz siettek.

Ájtatosan letérdeltek
Kis Jézusnak jászla mellett,
Hogy őt szépen imádják
Égnek földnek királyát.

Azután meg napkeletről
Ragyogó szép csillag tűnt föl,
És elindult nyugatra,
Három király utána.

Imádták a kis Jézuskát,
Köszöntötték Szűz Máriát,
Ajándékot adtak át,
Aranyat, tömjént, mirhát.

Később Jézus növekedett,
Napról napra kedvesebb lett,
Tanította, mit higyjünk,
Mit reméljünk és tegyünk.

Sok jót tett az emberekkel,
Akik hozzá sereglettek,
Betegeket gyógyított,
Holtakat föltámasztott.

Mégis sokan nem szerették,
A rossz emberek üldözték.
Egy éjjel meg elfogtak,
Iszonyúan kínozták.

Korbácsokkal ostorozták,
Tövisekkel koronázták.
Náddal verték szent fejét,
Véres arcát leköpték.

Elvitték egy csúf halálra,
Felszegezték keresztfára,
Ott meghal sok kín után,
Nagypénteken délután.

De csak három nap marad ott,
Húsvét reggel feltámadott.
Végre negyven nap múlva
Mennyországba ment vissza.

Elküldötte a szent lelket,
Ki megszentelt minden lelket.
Pünkösd napján szállott le,
És itt maradt örökre.