A török asszony balladája

úgy méne úgy méne a nagy török asszony
a nagy széles úton a nagy reng erdőbe
jobb karjára vette kicsi fiacskáját
bal karjára vette kincses kis ládáját

gondolta magába istenem istenem
melyiket hagyjam el melyiktől váljak meg
kicsi fiacskát még ad nekem az isten
de kincses kis ládám nem lesz többé nékem

úgy méne úgy méne a nagy török asszony
a nagy régi úton a nagy reng erdőben
elér egy nagy fát oda le üléve
elér egy nagy fát oda le üléve

leterítette a kicsi pokróckáját
megszoptatta rajta kicsi fiacskáját
elméne az asszony otthagyá a fiát
kicsi fiacskáját e szókkal áldja meg

gyenge meleg eső legyen megferesztőd
gyenge meleg szellő legyen megszárítód
járnak jó asszonyok téged megszoptatnak
járnak jó asszonyok téged megszoptatnak

úgy méne úgy méne a nagy török asszony
a nagy régi úton a nagy reng erdőben
talála egy tehént úgy bőgi a bornyát
megette a farkas tavalyi tinóját

gondolta magába szegény török asszony
gondolta magába szegény török asszony
ez oktalan állat hogy bőgi a bornyát
hát én hogy hagytam el kicsi fiacskámat

visszatére vissza a nagy török asszony
visszatére vissza a nagy török asszony
eléri a nagy fát feltekint a fára
az ő kicsi fiát sehol se találja

angyal-e vagy madár ki emez ágon jár
csattogtatja szárnyát veri szívem kínját