Egy pár tánc

az én babám lila szín szoknyája
rászállott a harmat az aljára
gyere rózsám szedd le a harmatot
a szívemről a nehéz búbánatot

az én babám karjai karjai
nem akar meghajlani hajlani
meg kell annak hajlani hajlani
ha meg akar ölelni csókolni

édesanyám sok szép szava
kit fogadtam kit nem soha
megfogadnám de már késő
hull a könnyem mint az eső

szeretném én azt megtudni
szabad-e másét szeretni
tudakoltam de nem szabad
így a szívem gyászba marad

én is árva te is árva
bújjunk egymás árnyékába
én is messze te is messze
jaj de sok a bánat közte

utca utca bánatutca
bánatkővel van kirakva
azt is az én rózsám rakta
hogy én sírva járjak rajta csuhajja

bánat bánat de nehéz vagy
de rég hogy a szívemen vagy
szállj le bánat a szívemről a szívemről
keserűség a lelkemről csuhajja