Márton Szép Ilona

Nihol kerekedik egy kerek dombocska azon növekedik egy édes almafa
Édes az almája, csokros a virágja, alatta ül vala Márton Szép Ilona

Kötögeti vala maga koszorúját ágból csemetéből, karsai rózsából
Hol avval nem éri liliommal fejzi, s ő is feltekinte ékes feje fölött

Ahol ereszkedik egy gyalogösvenke, azon nevelkedik egy fejér báránka
S a homlokán vala szép fényes csillag, jobb oldalán vala szép fényes napfény
Bal oldalán vala szép fényes holdfény, s a fejibe vala nyolcvan misegyertya

Meg ne ijedj, meg ne ijedj, Márton Szép Ilona, mert én hozzád jöttem, Isten parancsolta
A szép szüzek serge egy híján nem telék, ha te odajönnél véled bé is telnék

Ő is elfordula, sirogatni foga, Isten fizesse meg, lelkem édesanyám
Ki kilenc hónapig méhedben hordoztál, kilenc hónap múlva ez világra hoztál
Mert én el kell menjek Mennybe, Mennyországba, Mennybe, Mennyországba, szép szüzek sergébe

Első kakasszóra jőnek látásomra, másod kakasszóra engemet megkérnek
Harmad kakasszóra engemet elvisznek, harmad kakasszóra engemet elvisznek

Leányom, leányom, virágos kertemben első raj méhemnek gyönge lépecskéje
Gyönge lépecskémnek sárguló viasza, sárog viaszának földön futó füstje
Földön futó füstje, mennybe ható lángja, földön futó füstje, mennybe ható lángja

Mennyország kapui nyitatlan megnyílnak, Mennyország ajtói nyitatlan megnyílnak
A mennyei gyertyák gyújtatlan gyulladnak, mennyei harangok huzatlan zúdulnak