Jaj, édes méhemnek…

Jaj, édes méhemnek drága, édes gyümölcse
Én szegény árva fejemnek csak egy reménysége

Jaj, mind elfutának, szolgáid elhagyának
Mint mezőben egy virágszál szintén úgy hagyának

Ó, drága szülöttem, ártatlan, drága Jézus
Mi bűnt tettél, hogy fán függessz, szelíd, kegyes Krisztus

Koronád most tövis, szent kezeidben klávis
Szent nyakadon ütés, csapás vagyon, de nem kláris

A bűnös Ádámnak és Évának bűnéért
Hurcoltatál, csapdostatál, végre áldoztatál

Kálvária hegyre mezítelen vitettél,
S a kegyetlen hóhéroktól ott megfeszíttettél

Te szent oldaladból bőven csorog piros vér
Ez világon szerteszéjjel futott szomorú hír

Siratnak barlangban lévő mérges sárkányok
Siránkoznak az erdőben lévő vadállatok

Gyászban öltözének mindenféle állatok
Sirat a nap, óhajt a föld, sírnak a csillagok

Siratlak szüntelen én is keserves szívvel
Reád nézvén, téged látván könnyes szemeimmel

Szánjatok meg engem erdők szép violái
Keserüljön a hegyeknek zúgó csatornái

Vége legyen immár keserves panaszimnak
Mert látom, nincs ki szánója az én panaszimnak