Délig feketében, délután fehérben (Magyarózdi táncdallamok)

Elment azén rózsám
Szép Magyarországra,
Küldi a levelet,
Hogy menjek hozzája.

Nem megyek hozzája,
Szép Magyarországra,
Inkább meggyászolom
Fekete ruhába.

Délig feketébe,
Délután fehérbe,
Este tíz órától
Tiszta rózsaszínbe.

Semmi babám, semmi,
Igy szokott ez lenni,
Minden igaz szerelemnek
Vége szokott lenni.

Repülj madár, repülj,
Zöld erdőn keresztül,
Szállj le a babám ablakára,
Csak ő van egyedül.

Úgy fekszik a szívem gyász közt,
Mint a Maros az árka közt.
ha a Maros ki nem tojul,
Az én szívem meg nem gyógyul.
Aj-lá-lá-lá--

Egyet bánok, amíg élek,
Hogy mért szerettelek téged.
Ha nem szerettelek volna,
Most a szívem nem gyászolna.
Aj-lá-lá-lá--

Magyarózdi hegytetőn,
Epret szed a szeretőm,
Fehér kendőt lobogtat,
Engem odacsalogat
Ne csalogass engemet,
Úgy sem szeretlek téged,
Szeret engem még más is,
Náladnál szebb virág is.

Fehér fuszulyka virág,
Ne jöjj hozzám napvilág,
Gyere hozzám sötétbe,
Hogy üljek az öledbe.

Árok, árok, de mély árokba estem.
Rólad babám minden gondom levettem,
Úgy levettem, hogy soha eszembe se juss,
Jóságodért fizessen meg a Jézus.
Késő ősszel erdő mellett mentem el,
Az erdőbe fülemüle énekel,
Fülemüle mind azt zengi, énekli,
Csak az boldog. aki nem tud szeretni.

Jaj. Istenem, de víg voltam ezelőtt,
Még a babám eljárt a kapom előtt.
De most nem jár. nem tudom, hogy mi baja,
Ő szeretne, de az anyja nem hagyja.