Mátkaság

Ne bánd édes virágom,
Hogy így élem világom!
Éljed te is, nem bánom,
Tiszta szívből kívánom!
Tiszta szívből, szeretetből,
Éljél te is jókedvedből!

Fölszántatom a buzai nagy utcát,
S vetek bele piros pünkösdi rózsát.
Én bevetem magamat piros rózsának,
Aki szeret, szakítson le magának.

Azt a gyűrűt, amit adtam, add vissza!
Mert miköztünk a szerelem nem tiszta.
Jaj, én édes Istenem, hogy adjam vissza?
Nem volt arany, rég megette a rozsda.

Hegyek alján folydogál el a Tisza,
S a szívemet nagy bánat szomorítja,
S a szívemről le sem múlik a bánat,
Míg csak párja nem leszek a babámnak.

Ez a kicsi legényke,
Fekete szemöldöke,
Fekete szem, piros orca,
Nem minden legény hordozza.
Piros orca, fekete szem,
Az engem a földbe teszen.

Kertem alatt foly el a víz,
Barna legény bennem ne bízz!
Ha bízol is, csak úgy bízzál,
Szeretőről gondoskodjál!