Mikor én felülök...

Mikor én felülök szürke paripámra,
Elvágtatok rajta idegen országba,
Mikor visszanézek róla szép szülőhazámra,
Hullnak a könnyeim szürke paripámra.

Dörögnek az ágyuk, csattognak a kardok,
Szerelmes Jézusom, jaj, mindjárt meghalok.
Írd meg hát, pajtásom, a gyászos halálom,
Itt nyugszik a testem idegen országban.

Tenger sebes habja, ha mind tinta volna,
A réten a fűszál, ha mind penna volna,
Az égen a csillag, ha mind deák lenne,
Az én nagy bánatim mégsem írhatná le.

Anyám, anyám, anyám, mikor engem szültél,
Szültél volna követ, nem fiúgyermeket,
Mikor fürösztöttél gyönge, langyos vízbe­,
Fürösztöttél volna buzgó-fövő vízbe­.
Mikor takargattál, puha ruhácskáddal,
Takargattál volna tüzes parázsával.