Marosszéki táncdallamok

Előadó:

Muzsikás együttes, Sebestyén Márta, Toni Árpád, Farkas Zoltán "Batyu"

Előadásmód:

ének, hegedű, brácsa, bőgő, cimbalom, gardon

Műfaj:

csárdás, forgatós, sebes csárdás

Etnikum:

magyar

Tájegység:

Marosszék (Székelyföld, Erdély)

Felvétel helye:

Zeneakadémia, Budapest

Album:

A Zeneakadémián

— Szöveg —

  • kit virágot rózsám adott
    el sem hervadt már elhagyott jajajajj
    annak is egy asszony oka
    verje meg az egek ura

    tudod rózsám mit fogadtál
    mikor kiskertemben jártál
    rózsát kértem szegfût adtál
    jaj de hamis lelkû voltál

    fáj a szívem kívül-belül
    bánat szorítja két felül
    bánat olyan mint az enyém
    nincsen a föld kerekségén

  • kicsi kutya tarka ne ugass hiába
    van nekem szeretõm somlyó városába
    nem adnám a szõkét széles e világért
    de még a barnát se nagy-magyarországért

    kerek a káposzta csipkés a levele
    búsul a kisleány nincsen szeretõje
    ne búsulj ne búsulj ne is siránkozzál
    majd ad a jóisten csak jól imádkozzál

— Leírás —

A Kodály mûben található dallamokat mutatjuk be itt eredeti népzenei formájukban. (Kodály Zoltán: Marosszéki táncok, zongora, 1927, (Eõ 19.), zenekari átirat, 1930, (Eõ 64.). Érdemes megjegyezni, hogy a mûben használt valamennyi dallamot Kodály maga jegyezte le (`Kodály forrás`). Összeállításunk elsõ dallamát hegedûn és gardonnal játsszuk. Ez a hangszeregyüttes a Marosszéktõl északkeletre levõ Gyimesben általános. Az átmeneti területen vonósokat találunk, idõnként gardon kísérettel kibõvítve, míg Marosszéken cimbalommal kiegészített vonósbanda terjedt el. A koncerten a vidék egyik kiemelkedõ cimbalmosával, Toni Árpáddal (Vajdaszentivány, Voivodeni) játszottunk együtt. A gardonos dallamot és a gazdag díszítésû lassút Vikár Béla gyûjtötte fonográffal 1904-ben. Ez utóbbi úgynevezett `jaj-nóta`, mert benne rendszeresen megjelenik egy sor: `jajj, jajajajj, jajajja`.
A jaj-nótát két forgatós táncdallam követi, Lajtha László: Kõrispataki gyûjtésének 4. darabja, illetve a Kodály mû fõdallama, amit õ maga 1910-ben gyûjtött Gyergyóremetén, Csíkban. A híres melódia virágénekként megjelenik a XVII. századi Vietórisz kódexben, szövege pedig a Vásárhelyi Daloskönyvben, a Mátrai kódexben illetve a Komáromi énekeskönyvben is megtalálható. Mai szöveges változatát is ismerjük Csíksomlyóról, Domokos Pál Péter gyûjtésébõl.
A sebes csárdásban a környéken elterjedt, közismert dallamot játszunk, felhasználva a Kodály mûben is lezárásként szereplõ dallamrészletet. (részlet a lemez kísérőfüzetéből)