Kalocsai dalok

Kalocsai legénybanda, Ica, te!
Kukoricát mentek lopni, Ica te!
Késsel vágták el a csövét,
Cingem, bingem, brettedre,
Ne hallják meg a zörgését, Ica te!

Kalocsai hírös lányok, Ica te!
Odaégett a rántásuk, Ica te!
Odaégett a rántásuk,
Cingem, bingem, brettedre
Milyen asszony lesz ezekből, Ica te!

Kalocsára kérnek férjhez, Ica te!
Milyen jó lesz, asszony leszek, Ica te!
Milyen jó lesz, asszony leszek,
Cingem, bingem, brettedre
Gyöngyös féketőbe járok, Ica te!

Fölseregi dobogós híd alatt
Az én babám rozmaringot arat,
Én vagyok a rozmaring marokszedője
Barna legény igaz szeretője.

Kalocsai Vajas-tó, Vajas–tó,
Beleestem kocsistú, lovastú.
Én Istenem, ki vesz ki, sej, de ki vesz ki?
Gondol-e még énreám valaki?

Édes rózsám, kiveszlek, kiveszlek.
Ha beteg vagy, ágyamba fektetlek.
Fehér slingölt dunnámmal be is takarlak,
Két ölelő karom közt csókollak.

Kék pántlika a réklim ujjába,
Mit válogat a legény a lányba.
Mit válogat, ha nincs módja benne,
Egye meg a válogatós fene.

Lám én a legényben válogatok,
Tartottam szeretőt, ötöt, hatot,
De már mostan egy is untig elég,
Tartsál te is, a fene essen beléd!

Elmosta a víz a gyalogutat
Jártam hozzád, de már meguntalak.
Messze földről kellett oda járni,
Sajnálom, hogy el kell tőled válni.

Irigyeim hagyjatok szeretni,
Hagyjátok a szemem reávetni,
Rá van szokva szemem a lesésre,
Két karom a legény ölelésre.

Kalocsai szőlőhögyön szüretőnek,
Kalocsai hírös lányok férjhöz mönnek.
Gyere kicsi csárdás kisangyalom,
Szüret után möglösz a nagy lakodalom.