Muravidéki dalok

Kebelei gerencsér legények
Eltörött a jobb keze szegénynek.
A vármegye hajdúja verte meg
Hogy a fene a kezét egye meg.

Reggel korán kimentem a kútra,
Sajtáromat letettem az útra.
Arra ment a vármegye hajdúja,
Belelépett, kitört az oldala.

Kocsmárosné adjon nékem szállást,
Szekeremnek a színébe állást.
Akármerre fordul a kereke,
Csak rúdjának legyen jó helye.

Elmennék én tihozzátok egy este
Ha az anyád, a kapuba nem lesne.
De az anyád az a csalfa menyecske,
Meghallgatta mit beszéltünk az este.

Elmennénk én tihozzátok egy este,
Ha a kutya a kapuba nem lenne.
De a kutya kiugatja, csaholja,
Hány száz csókot adtam én az éjszaka.

A csentei túrós mácsik,
Egyik hosszabb, mint a másik.
Se nem túrós, se nem darás,
Csente földben nincs maradás.

Édesanyám lánya voltam,
Míg szeretőt nem tartottam.
De most midőn egy akadott,
Engem anyám kitagadott.

A csentei hírös lányok,
Mindig a csárdába járnak.
Reggel felé megy az édesanyja,
Sodrófával veri haza.

Igyál betyár, múlik a nyár
Úgysem soká duhajkodsz már.
Erre gyere, haj, leveles a gally,
Engem, babám, soha meg ne csalj!

Kész a kocsi, rúd kell bele
Komámasszony, mindent bele
Erre gyere. haj, leveles a gally,
Engem, babám. soha meg ne csalj!

Tedd le rózsám a szűrödet,
Be tud-e fedni bennünket?
Erre gyere, haj, leveles a gally,
Engem, babám, soha meg ne csalj!