Drávamenti dalok

Dráva mentén, Dráva mentén születtem a világra,
Nem fürösztött, nem fürösztött engem soha a bába.
Megfürödtem én a Drávának a vizébe,
Nem is ülök, nem is ülök minden legény ölébe.

Arra alá, arra alá csikóslegény vagyok én,
Harminchárom, harminchárom szilaj csikót őrzök én,
Gyere babám, térítsd meg a ménes elejét.
Ne legelje, ne legelje le a rózsa levelét.

Ma két hete-e vagy három,
Mióta számadót várom,
Amoda lejönni látom,
Fekete szürke szamáron.

Szürke szamár szomorkodik,
A gazdája jó bort iszik,
Ne szomorkodj szürke szamár,
Majd elmegyünk a nyáj után.

Üres hordó, nincs bor benne,
Gyere, bujtár, hozzál bele!
Jó bort hozzál, ne vizeset,
Hogy potyára ne fizessek.

Üres bogrács, nincs hús benne,
Gyere, bujtár, hozzál bele!
Ürüt fogjál, harangosat,
Azt a fekete gyapjúsat!

Jeges a sudárfa, nehéz vizet merni,
Ismeretlen kislányt nehéz megölelni.
Ölelni akarom, nem hajlik a karom,
Csókolni akarom, nem az én galambom.

Vetettem ibolyát, várom kikelését,
Vártam a rózsámnak visszajövetelét.
Kikelt az ibolya, de nem az a teljes,
Eljött a galambom, de nem az a kedves.

Arra alá a Baranya szélen,
Kinyílott a tulipán a barázda szélen,
Egy-két szál, három szál,
Csalfa voltál, rózsám, megcsaltál.

Ezt a kislányt most kezdtem szeretni.
De már annak vége van, el kell felejteni.
Nem másért, nem másért,
Csak a maga csalfaságáért!

Ezt a legényt most kezdtem szeretni,
De már annak vége van, el kell felejteni!
Nem másért, nem másért,
Csak a maga csalfaságáért!