Hat széki tánc

Úgy kellett volna szeretni,
Hogy ne tudta volna senki.
Megtudta az egész világ,
Minden rosszat reám kiált.
Szól a világ, mit hajtok rá,
Úgy ég a tűz, ha tesznek rá.
Egész világ engem beszél,
De azt mind elfújja a szél.

Ne szeressél kettőt-hármat,
Mer az egy is elég bánat.
Annyi bánat a szívemen,
Kétrét hajlott az egeken.
laj-laj...

Mit búsulsz, tán megbántad már,
Hogy engemet megbántottál?
Sose búsulj, úgyis késő,
Ami elmúlt vissza nem jő.
Húzzad cigány azt a vígat,
Hogy ne lássák, hogy én sírok!
Sírok, ahol nem látja más,
Jár nekem a vígasztalás.

Este van, este van,
De nem minden lánynak,
Csak annak a lánynak,
Kihez sokan járnak.
Hozzám nem jár senki,
Nekem nincs is este,
Nekem minden este
Gyászosra van festve.

Istenem, Istenem,
Én édes Istenem,
Hogy kell e világot
Búval is eltöltsem.
Egy esztendő, kettő,
Búval is eltelik,
Hej, de az enyém sok,
Soha el nem telik.

Székvárosi magas torony,
Beleakadt az ostorom.
Gyere babám akaszd ki,
A nyavalya törjön ki!

Addig élek, amíg élek,
Amíg bennem zeng a lélek.
Zeng a lélek, zeng a szó,
Zeng a szerelem ajtó.