Kelet felől / Fütyül a masina / Sűrű magyar

Kelet felől jön egy vonat, veres kereszt rajta,
Ablakába kikönyököl egy sebesült katona.
Karján kötött, fehér fátyol, hátra fújja a hideg szél,
Látod csárdás kisangyalom, hiába szerettél.

De szeretnék egy vasárnap a templomba menni,
Az én csárdás galambomért szépen imádkozni.
/:Imádkoznék, hogy segítse őtet haza a jó Isten,
Ne temessék Oroszország átkozott földjébe.:/

Fütyül a masina, gyorsan ki az állomásra!
De sok édesanya sírva, sírva néz utána.
Ne sírj édesanyám, visszajövök nemsokára,
Hogyha meg nem halok valahol a nagyvilágba.

Fiatal koromba soroztak be katonának,
Ne hívj kisangyalom, el is visznek nemsokára.
Te vagy tizenkilenc, én meg a huszonegyet járom,
Magyar gyerek vagyok, elbírom a nehéz kardot.