Kertünk alatt / Kimentem a selyemrétre

Kertünk alján tele van ibolyával,
Gyere babám szedd a kötény aljába.
Lyukas a kötényem alja a lila, lila a lila.
Mind kiesik belőle az ibolya.

Akartalak szeretni, hogy ne tudják,
Az irigyek rámvilágosították.
/:Rámvilágosították a literes üveg az üveg,
Hidd el babám sosem házasodom meg.:/

Kimentem a selyemrétre kaszálni,
De nem tudtam én a rendet levágni,
Mert nem látszott a sok sárga virágtól,
Régi babám most búcsúzunk egymástól.

Ki van az én selyemruhám vasalva,
Nem vagyok én a lányoknak az alja.
/:Sem eleje, sem az alja nem vagyok,
Amér engem a szeretőm elhagyott.:/