Régi babám, törjön ki a nyavaja

még az úton lefelé se mehetek
mert mind azt mondják hogy szeretõt keresek
nem kell nékem az a büszke szeretõ
szeretõm lesz az a gyászos temetõ

életembe csak egyszer voltam boldog
akkor is a két szemembõl könny hullott
sírtam is én örömömbe hogy szeret
bánatimba hogy az enyém nem lehet

régi babám törjön ki a nyavalya
este mikor lefekszel az ágyadba
addig törjön sejehaj míg én jutok eszedbe
meg se haltam már el vagyok felejtve

késõ õsszel száll a fecske messzire
jutok-e még régi babám eszedbe
még eszedbe jutok babám de már akkor késõ lesz
mert nékem a gyönge szívem másé lesz

árva madár mért keseregsz az ágon
nem csak te vagy elhagyott e világon
nekem sincsen édesanyám édesanyám sem apám
mégis a jó isten gondot visel rám